Amikor minden elindul benned

Van egy pillanat, amit nem lehet elfelejteni. Nem hangos, nem drámai, nem robban. 
Csak egyszerűen megtörténik benned valami.
Egy finom, szinte észrevehetetlen rezdülés, amikor már nem tudsz ugyanott maradni, ahol eddig voltál.
Nem azért, mert rossz lett volna – hanem mert kicsivé vált az a tér, ami valaha biztonságot adott.

Az ember sokáig próbál még kapaszkodni.
Tartani a megszokott ritmust, a jól ismert határokat, a „rendes” életet.
De belül már más dallam szól. Egy új hang, amit először alig hallasz,
mégis mindent áthangol körülötted.

A változás ritkán kezdődik kívülről.
Nem a világ szólít, hanem valami mélyről – a tested, a lelked, a figyelmed.
Egy érzés, hogy most valami más felé kell mozdulni.
Hogy amit eddig erővel tartottál, azt most el kell engedni, hogy tovább tudj lépni.

Az újrakezdés mindig két érzés között születik: a félelem és a kíváncsiság között.
Félsz attól, amit nem ismersz, és vágyod azt, amit még nem látsz.
És ott, ebben a törékeny térben kezdődik el valójában az élet.
Nem akkor, amikor mindent tudsz, hanem amikor megengeded magadnak,
hogy nem tudod – de bízol benne, hogy visz az utad.

Lehet, hogy most pont ebben a pillanatban vagy.
Valami mozog benned, de még nem tudod megfogni.
Nem baj. Nem is kell.
A mozdulat önmagában elég.
A lényeg, hogy figyelj rá.
Mert ami benned elindul, az már útban van.

Nem új életet kell kezdened, csak új figyelmet adni annak, aki már ott él benned, csendben, türelmesen, várva, hogy végre rá nézz.

Zárógondolat:
A változás nem új életet kér, hanem új figyelmet arra, aki mindig is ott volt benned.