Az egyensúly nem állapot, hanem mozdulat

Sokan keresik az egyensúlyt, mintha egy fix pont lenne, amit ha megtalálsz, onnantól minden könnyű.
Pedig az egyensúly nem állapot.
Az mozdulat.
Egy folyamatos oda-vissza tánc a külső világ és a belső ritmusod között. 

Van, hogy elbillensz. Van, hogy elfáradsz.
Van, hogy úgy érzed, nincs benned erő, csak zúgás a fejedben, szorítás a mellkasodban.
És mégis – valahol mélyen, a tested legbelsejében ott van egy pont, ahová mindig vissza lehet térni.
Ez az a pont, ahol megpihensz önmagadban.

Az egyensúly nem a tökéletességről szól,
hanem arról, hogy észreveszed, hol vagy most.
Nem kényszer, nem cél, hanem kapcsolódás – testedhez, légzésedhez, jelenlétedhez.
Ha figyelsz, a tested mindig tudja, mire van szükséged.
A légzés az első jel: ha kapkodsz, megállsz. Ha megállt, megmozdítod.
Ez a legegyszerűbb visszaút.

Próbáld ki:
ülj le, és csak lélegezz.
Érezd, ahogy a levegő be- és kiáramlik.
Figyeld, hogyan lassul a szívverésed.
Nem kell jobban csinálnod. Elég, ha jelen vagy.

A mentális egyensúly olyan, mint egy izom:
minden nap kicsit edzed, amikor a káoszban is megállsz egy pillanatra.
Amikor nemet mondasz, hogy igen maradhass magadra.
Amikor nem rohanod túl a csendet, hanem beleengeded magad. 

A világ nem lesz csendesebb –
de te lehetsz nyugodtabb benne.
És ez az igazi erő. 

Zárógondolat:
Az egyensúly nem végeredmény – hanem az út, ahogyan haladsz.